* 1 hete azt hittem, hogy annál jobb nem történhet velem minthogy Jojival találkoztam és beszélgettem vele 10 percet. Most viszont itt ülök egy csodaszép kertben és a blogomat írom, hogy is történt ez?

Minden tegnap reggel kezdődött..*

* Ivy nem volt otthon úgyhogy végre kitombolhattam magam kicsit, zene felcsavar és tánc. Én vagyok a legbénább táncos a földkerekségen az már egyszer biztos..  szóval pörgök, sikítozok és egyszer csak megcsörren a telefon.*

*Lehuppanok a székbe és felveszem a telefont, közben pedig azon gondolkodok, hogy ki lehet az. Ah.. biztos megint Ivyt keresik.*

Tamara: Hallo? Ivy jelenleg nincs itthon, kérem, próbálja később! Köszönöm!

Hang: Nem Ivy-t keresem, hanem téged !

Habár először kételkedtem benne de mostmár kétség se férhet hozzá, ez Joji hangja!

Tamara: És Ön kicsoda ha megkérdezhetem?

Joji: Én vagyok az ! Joji! Azért hívlak mert szeretnék veled személyesen besézlni, ugorj át hozzám. Howard Street 14 hogyha nem találnád keress egy nagy loftot. Siess !

Tamara: Micsoda?? De nincs semmi ruhám!

*Búgás…*

Tamara: A francba ! LETETTE!

Tamara: Úristen, így nem mehetek oda ! Talán Ivy nem bánja ha most kölcsön veszek tőle egy rucit..

Tamara: Lássuk csak.. nem értek a sminkeléshez. Gondolom valami kék szemfestéket kéne feltennem a kék szememhez, igen ez jó lesz.. A hajamat is össze kéne fognom nem?

Tamara: Oké.. Itt tartja Ivy a ruháit, valami nem túl feltűnőt akarok, stílusosat. A francba itt semmi jó sincsen, ezekbe meg nem férek bele. A francba !

Tamara: Na nem is nézek ki olyan rosszul! Remélem tetszeni, fogok Jojinak . De vajon miről akar beszélni velem?

*Így visszagondolva nevetségesen néztem ki, mintha egy vak manó öltöztetett volna fel*

*És ha ez nem lett volna elég, betoppant Ivy is.*

Ivy: Te mégis mi a fenét képzelsz magadról? Tudod mennyibe kerültek azok a ruhák? Eredeti DKNY te meg belepasszírozod a vastag karjaidat meg az ormótlan tested.

Tamara: Ivy csak kölcsön vettem, amúgysem láttam már vagy 2 éve rajtad ezt a ruhát, miért zavar ennyire?

Ivy: Tudod mit.. tartsd meg ! Mert én aztán biztos, hogy nem veszem fel még egyszer. Légy nagyon hálás, hogy életedben egyszer felhúzhattál egy ilyen csodaszép ruhát!

Tamara: Jólvan.. nekem mennem kell, sietek !

Ivy: Mégis hova mész? Azt hittem, hogy csak unatkozol és azért öltöztél be bohócnak.

Tamara: Joji hívott, találkozni akar velem. Azt mondta, hogy valamiről beszélnünk kell.

Ivy: Joji? Téged? Na ne viccelj már, mit akarhatna a valaha volt leghíresebb és legszebb modell egy ilyen közönséges és ronda lánytól?

Tamara: Nem érdekelnek a sértegetéseid, mennem kell mert elkések. Szia Ivy !

*És végre életemben először tényleg nem érdekelt, hogy Ivy milyen gonosz velem. Hogy mennyire goromba és igazságtalan velem. Mert ma, életemben először egy olyan emberrel találkozhatok, mint George Everett. És ráadásul ő hívott meg, ennél már jobb nem is lehetne!*

*Ahogy ott álltam a vaskapu előtt, azon gondolkodtam, hogy vajon jó helyen vagyok-e? Kívülről nem tűnt olyan fenségesnek ez a loft mint ahogy Joji leírta, de akkor megláttam Őt ahogy a kertben ücsörög*

Tamara: Szia Joji!

Joji: Szia kislány, hamar ideértél! Nem vagy olyan, mint azok a flancos modellek, akikre órákat kell várni, mert nem tudjál eldönteni, hogy melyik hülye ezerdolláros ruhájukat vegyék fel ! Na, kerülj beljebb!

*Ahogy végignéztem rajta még a lélegzetem is elállt, 2 méter körül lehetett és csak a mellkasáig ért a fejem. Kicsit hülyén éreztem magam mellette, a világ legcsodálatosabb embere és a rút kiskacsa.*

Joji: Gondolom a nővéremmel még nem találkoztál. Gabrielle Everett, szintén modell.

Tamara: Ez nálatok öröklődik a családban mi? Nagyon örvendek Gabrielle !

Gabrielle: Szólíts nyugodtan csak Gabynak. Megyek, csinálok magunknak teát. Az epreset szereted?

Tamara: Igen az jó lesz, köszi !

Joji: Van sejtésed miért hívtalak át?

Tamara: Egyáltalán semmi, nem is értem. Az, hogy felhívtál már egy csoda volt !

Joji: Szeretném hogyha az egyik modellem lennél. Csodálatosan szép lány vagy, csak még nem tudod kimutatni. Ezért hívtalak ma ide ! Gaby majd segít neked egy kicsit.

*Elállt a lélegzetem, engem mint modellt? Sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem. Csak szórakozna? Lehet, hogy ez Ivy és Joji közös terve? Át akarnának verni?*

Tamara: Komolyan mondod?

Tamara: Köszönöm Joji, köszönöm, hogy lehetőséget adsz nekem! Hidd el bennem nem fogsz csalódni!

Joji: Tudom, hogy nem fogok Tamara!

Gabrielle: Nahát, ti aztán nagyon édesek vagytok együtt! HéTamara, gyere velem megmutatom a szobámat, kiraktam pár ruhát neked. Szeretném, hogyha felpróbálnád és amelyik a legjobban tetszik azt vennéd fel. Aztán megcsinálom a hajad meg a sminked.

Gabrielle: Csak itt menj fel a lépcsőn aztán balra ! Nyugodtan nézz körül, fél óra múlva lenn találkozunk a nappaliban.

Tamara: Okés, köszi Mindent Gaby

*Gaby szobája kellemes eperillatot árasztott, egyáltalán nem olyan szoba volt, mint amire számítottam. Nem volt sehol több ezer dolláros TV és a falakon nem lógtak flancos képek, amikre ha ránézel, azt sugallják, hogy bizony te szegény vagy.

*Galéria féleség volt kialakítva a szobájában, ha kinéztem az ablakon láttam magam alatt a nappalit, ott volt a bár és annak az ijesztő, de mégis vicces fiúnak az arcképe. Stílusosan éltek, semmi nagyzolás. Minden álmom egy ilyen loft.*

*Finom epertea gőzölgött az ágy mellett és mindenhol érdekes szobrok voltak ketrecbe zárva. Vajon mire célozhat ezzel Gaby? Ő is csak egy ketrecbe zárt kiálított, szép szobor lenne? Modellként az embereket nem érdeklik az érékeid csak az, hogy hogyan nézel ki, milyen ruha van rajtad. És én mégis ilyen életet akarok?*

*Elkezdtem keresgélni a ruhák között, megtaláltam azt a 3 darabot, amit kirakott nekem Gaby, remek ízlése van. Milyen furcsa megismerkedni ezekkel az emberekkel, egy teljesen új világgal. Rájöttem, hogy túl sokat merengek, magamra kaptam a ruhát és lementem Gabyhoz.*

*Mintha átváltoztam volna, a hajamat elegánsan lófarokba fogta és egy picit feltupírozta a fejem tetején. A rikító kék szemfesték helyett egy gyönyörű natúr árnyalatot kent fel, a számat pedig egy kis világos orchidea színű szájfénnyel hangsúlyozta, most először éreztem magam szépnek.*

*Joji csinált Gabyról meg rólam egy közös fotót. Azt mondta, hogy az a jó modell, akin az emberek szeme megragad, nem nézi tovább a képet, nem kíváncsi a gyönyörűen elrendezett háttérre vagy a csodaszép ruhákra, csak az arcomat bámulják és az energiát, amit az sugároz.*

Tamara: Köszönöm, hogy hiszel bennem! Köszönöm, hogy erőt adtál!

Joji: Kislány ez mind te vagy! Csak valakinek fel kellett fedeznie.

*Ott álltunk a szoba közepén, 10 óra múlt, már jócskán otthon kellett volna lennem. De itt sokkal jobban éreztem magam, Joji karjaiban. Azt mondta olyan vagyok, mint egy apró, törékeny kis hercegnő. Tényleg ilyen lennék?*

*Most itt ülök a kertben, hallom, ahogy csicseregnek a madarak, ahogy a lágy szellő cirógatja a vállaimat. Látom az épületeket, az autókat és érzem, ahogy a napfény kellemes melege átjárja a testem….

Eddig is tudtam, hogy ezek a dolgok léteznek, de észre sem vettem őket, most hogy velem vagy végre látom a világot. Kérlek Joji, bízz bennem, nem akarok megint úgy járni az utcán, hogy észre se vegyem a házakat. *