Gabrielle: Ez az a ház ! Megérkeztünk. 

Tamara: Nahát.. kiskoromban mindig valami ilyen helyen szerettem volna lakni, otthonos, kellemes. Gondolom imádtál itt felnőni..

Gabrielle: Többé kevésbé.. alig voltam itthon.. Anyám nagyon más volt régebben, igazi üzletasszony !

Tamara: Ugye tudod, hogy nem muszáj ezt csinálod ha kényelmetlen helyzetbe hozlak.. úgyértem mi van ha csak rosszul raktuk össze a képkockákat? És Joji meg Ivy csak munkatársak tényleg?

Gabrielle: Nos tudod mit mondanak.. jobb előbb mint utóbb.. ha volt vagy van valami köztük most kiderül. Anyám nem az a titoktartó fajta..

Helen: Gaby? Szívem, te vagy az? 

Gabrielle: Igen anya, egy pillanat és ott vagyunk!

Tamara: Viccelsz velem ugye? Az anyád is dögösebb nálam, te jó ég én egy őskövület vagyok.

Gabrielle: Anyám mindenkinél dögösebb, igazi dráma királynő, gyeremár !

Helen: Oh Gabs olyan jó téged látni, már vagy ezer éve nem jártál errefelé, mi szél hozott?

Gabrielle: Az igazság, hogy Joji miatt jöttünk, ő a barátnőm Tamara. Bemehetnénk a nappaliba ezt megbeszélni?

Helen: Persze, menjetek ! Főzök egy kávét.

Helen: Szóval mit is akartok tudni az öcsédről? Mostanában nem nagyon jár errefelé, hamar kirepültetek. De ilyen az élet hogyha a gyerekeink híresek nem igaz?

Gabrielle: Anya.. tudom, hogy rossz neked apa nélkül de tudom kell, hogy Joji járt e valakivel az elmúlt 1 évben.

Helen: Hahh.. Joji nagyon sok mindenkivel együtt volt, azt hittem, hogy ezt te is tudod!

Gabrielle: Egy Ivy nevű lányról esetleg nem hallottál?

Tamara: Hosszú ,fekete haj, szürkés-kék szemek, kb olyan magas mint Gaby.

Helen: Ivy.. sosem tudnám elfelejteni azt a lányt.

*Helen: Pont akkor értem haza egy üzleti útról.. arra sem volt időm, hogy ledobjam a ruháimat csak behuppantam a TV elé, aztán hallottam, hogy Joji valakivel beszélget az előszobában..*

Helen: Joji szívem, te vagy?

Joji: Igen anya, kitudnál jönni a konyhába? Van itt valaki akit szeretnék, hogy megismerj !

*Helen: Aztán egyre többet és többet láttam Ivyt, néha csak egy pár percre ugrott be, néha pedig az egész napot itt töltötte.. nem zavart mert végre boldognak láttam Jojit, igazán boldognak, nem titkolózott előttem nem volt olyan visszahúzódó.*

*Nagyon kedves lány volt, a legelső találkozásunknál ragaszkodott, hogy ő főzzön*

Tamara: Főzni? Ivy? Mintha egy teljesen más lányról beszélnénk !

*Helen: Aztán azt mondta, hogy nem kell segítség inkább beszélgessek Jojival úgyis ritkán látjuk egymást.*

*Helen: Szóval kimentem.. ott ült és vigyorgott mind valami vadalma, gondoltam megcsípett egy jó fotózást vagy valami de amit mondott szinte lesokkolt..*

Gabrielle: MIT MONDOTT?

Helen: Azt, hogy ő lesz az a lány akit elvesz feleségül... 

Gabrielle: Mi? Én erről miért nem tudok? Miért nem mondtad soha?

Helen: Megígértette velem, hogy ne szóljak senkinek.. tartsam titokban mert lehet, hogy pár hónap múlva lelépnek és valami hülye szigeten házasodnak össze. Azt hittem, hogy csak viccel...

*Helen: Köpni-nyelni nem tudtam .. Ivy pedig jött az ebéddel. Úgy ültem végig ott azt az 1 órát mint aki némasági fogadalmat tett. Pedig az anyák ilyenkor örülnek nem?*

*Helen: Gondoltam beszélek Ivy-vel, hogy hova ez a nagy sietség, most ismertem meg és máris ilyennel állnak elő.. féltettem Jojit, hogy valami rosszba keveredett*

*Helen: Ahogy telt múlt az idő, persze hozzá szoktam a gondolathoz, hogy Ivy a család része lesz, örültem nekik de volt benne valami furcsa.. mindig a nappaliban evett és csak figyelt minket.. állandóan csak bámult és bámult , egy szót sem szólt csak fürkészett a szemeivel*

*Helen: Először azt hittem, hogy a pénzre fáj a foga, de minek kéne neki.. modell, rengeteget keres, hírnév? Az is megvan, mit akarhat?*

*Helen: Sosem jöttem rá.. lehet, hogy félre ismertem az is lehet, hogy túl hamar ítélek meg embereket, de az a lány.. valami nem stimmel vele.. egyszer csak abba maradtak a találkozások és többet nem jött a lány, fellélegeztem de azóta akármerre megyek bele botlok a nevébe vagy a képeibe.. 

Helen: Nos lányok.. ennyit tudok mondani.. ez segített bármit is?

Tamara: Ez a te szobád?

Gabrielle: Közös volt Jojival, de mivel nem voltam itthon sose így az övé lett..

Tamara: Mit gondolsz a történetről amit anyád mesélt? Én nem ilyennek ismerem Ivyt..

Gabirelle: Azt mondod, hogy hazudik az anyám?

Tamara: Nem.. nemtudom valami nincs rendben ezzel a sztorival, érzem..

Tamara: Mi ez a szekrény?

Gabrielle: Anyám virágai.. mióta az eszemet tudom, elzárva tartja őket csak neki van hozzá kulcsa.. Gondolom félti, hogy letépjük a leveleket , mittudomén sosem édekelt.

Tamara: Hogyha rejtegetnél valamit... hova tennéd?

Gabrielle: Nemtudom.. elásnám?

Tamara: A másik orra elé.. az emberek sosem látják meg azt ami kiböki a szemüket, hol van a kulcs?

Gabrielle: Azt javasolod, hogy törjük be anyám szobájába, lopjuk el a kulcsot és rongáljuk meg a virágait vagy mi a francot akarsz azokkal a gazokkal?

Tamara: Még nemtudom.. de kell az a kulcs, benne vagy vagy sem?

Gabrielle: Felőlem.. Érdekel mi a fenét akarsz pár gazzal..